Egyszer volt, hol nem volt, apró dombok között egy kis faluban élt egy bohém fazekasmester, Ármin bácsi. A fazekasmester minden nap készített csodálatos edényeket, bögréket és mindenféle csudaszép kerámiát a falu többi lakóinak.
Egy nap, amikor épp a műhelyének verandájára pakolta ki a zsengélésre várakozó agyagedényeket látta, hogy a bokrok elkezdtek furán mozogni, zizegni s egyszer csak előbújt az ágak és levelek mögül egy rőt bundás kis róka.
A kis róka, aki mindig kíváncsi és tréfás volt, odament a fazekasmesterhez és megkérdezte:
– Szervusz, kedves fazekasmester! Miben tüsténkedsz ezen a csodás napon?
Ármin bácsi mosolygott és elmesélte neki, hogy épp egy varázslatos kerámia tálat készít, amely minden ételt még finomabbá varázsol.

– Ez fantasztikusan hangzik! – mondta a róka nevetve. De mit szólnál, ha hoznék neked valamit, ami még csodálatosabbá tenné ezt a kerámia tálat?
A fazekasmester kíváncsian nézett a róka felé, szája sarkában huncut mosoly jelent meg s bólintott.
A róka pedig elszaladt a bokrokon keresztül, pontosan arra, amerről jött, hogy megtalálja a különleges összetevőket. Keresgélt mindenfelé, futott dombra fel s lankán le, szimatolt imitt-amott, mezgerélt elhagyott kotorékokban. Nem is olyan sokára visszatért egy aranyos kis kertész kalappal a szájában, amely tele volt színes virágokkal és gyümölcsökkel.
– Ezek a legszebb, legédesebb virágok és gyümölcsök a környéken! – mondta büszkén a kis róka.
Ármin bácsi boldogan elfogadta az ajándékot és hozzáadta a különleges összetevőket a varázslatos kerámia tálhoz. Megdörzsölte, megcsapkodta velük, elmormolta a mantrákat, mindent akkurátusan úgy, ahogy a kis róka mondta.
Amikor elkészült a fazekasmester a kerámia tállal, meghívta a kis rókát, hogy együtt főzzék meg a finom vacsorát.
Jöttek ám biza a falu lakói is, annyira ellenállhatatlan illatok terjengtek a fazekasmester műhelye felől. Mindenki együtt élvezhette a varázslatosabbnál is finomabb ételt, amit a róka és Ármin bácsi közös barátsága alkotott.
Ezentúl a fazekasmester mindig szívesen fogadta a rókát és mindketten örültek, ha együtt alkothattak valami különlegeset. Igazi jó barátok lettek!
Sok-sok csudatürkiz bögrét és más kerámia edényt készítettek közösen, melyeken megörökítette Ármin bácsi a kis róka sompolygó szimatolását, ahogyan rőt bundájával szeli a levegőt lankákon át, virágok között s keresi a varázslatos összetevőket!

Annyira kedves mese, hogy megosztom.. 🙂