Kerámiatervezés fázisai

Inspiráció, rajzolás: Nyitott szemmel járok a hétköznapokban és keresem a nekem tetsző, izgalmas formákat. Ezek lehetnek akár egy múlt században épült, polgári ház homlokzatán, akár egy híd pillérjén, azonnal lefotózom és amint a vázlatfüzetem elé kerülök, elkezdem a vonalakat, íveket, formákat papírra vetni.

Massza: Ha megvan az elképzelés, hogy mit szeretnék megvalósítani, akkor kiválasztom, hogy milyen agyaggal szeretnék dolgozni. Ezután vágok egy darabot az agyagtömbből és megkezdődik a valódi fizikai kontaktus az anyaggal. Egyenletes, gyors és határozott mozdulatokkal, úgynevezett kosfej formára gyúrom, így a massza jól alakítható és homogén lesz.

Korong: Az agyagdarabot erős mozdulattal a korong közepére vágom és sok nedvességgel, magas fordulatszámon pörgetve középre igazítom. Felhúzom kúp formába, majd lenyomom pogácsába tömörítve és ezt a mozdulatsort ismételgetem. Ez egy igen meditatív pillanata a munkának, olyan mintha az agyag lélegezne, és így én is szinkronban, vele együtt veszem a levegőt.

Forma: Amikor már tökéletesen középen van az agyagpogácsa, akkor kinyitom az ujjaimmal és finom mozdulatokkal felhúzom a falát, hengert formázok belőle. Ezt követően alakítom az előre eltervezett formára. Természetesen előfordul, hogy más forma kel életre, így mindig teret engedek az improvizációnak.. Azt hiszem ettől alkotás a folyamat, hogy a tervezés és a rögtönzés szimbiózisban vannak egymással.

Száradás: Ezt követően az elkészült agyagedény megközelítőleg egy hetet szárad a műhelyben.

Zsengélés: A megszáradt agyagedényt 950 fokon, 6 órán át sütöm a kemencében. Ekkor nyeri el az agyag a végső szilárdságát. A zsengélés során szerkezetileg megváltoznak a kötések és egy porózus, de már szilárd cserépedényt kapunk végeredményként.

Mázazás: A zsengélt edényünkre ebben a fázisban kerül fel a máz, melyet merítéssel szoktam végezni. A máznak számos előnye van, jelesül, hogy védelmet nyújt a cserépedénynek, vízállóvá teszi, megvédi a környezeti hatásoktól és nem utolsó sorban egy dekoratív köntöst varázsol a fajanszra. A máz nagyon finomra őrült oxidok keveréke, melyet vízzel higítok a megfelelő állagúra, hogy fel tudjam vinni a cserépedény falára. Ezért fontos, hogy itt még porózus legyen az edényünk, így magába szívja a vizet és ennek következtében megül a felületén a porállagú máz. Ezek az oxidok magas hőmérsékleten stabilizálódnak és üvegszerű bevonatot képeznek az agyagedény felületén. Általában 1200 fokon történik a mázas égetés, így a cserépedény szerkezetileg egy újabb átalakuláson megy át és végül kőedénnyé ég. Így egy nagyon tömör, masszív szerkezetű edényt kapunk, jó esetben csodaszép mázzal a falán!

Bezár
Bejelentkezés
Bezár
Kosár (0)

A kosár üres Nincs termék a kosárban.