A korongozás az egyik legrégebbi kézműves tevékenység, amelyet az emberiség történelmének kezdeteire nyúlik vissza. Az első korongozott edényeket a neolitikum időszakában készítették, mintegy 10-12 ezer évvel ezelőtt. Egyiptomban már az ókori időkben is ismert volt a korongozás, és az ókori görög és római kultúrákban is fontos szerepet játszott a kerámia.
Az európai középkorban a korongozás főleg a fazekasságban volt fontos, amikor a korongon készített edényekre szükség volt az ételek és italok tárolásához. A korongozás technikáját azonban nem csak edények készítésére használták, hanem díszítőelemeket is készítettek belőle, mint például a csempék, cserépek vagy az épületek homlokzatának díszítésére szolgáló különféle elemek.
Az ipari forradalom idején a korongozásnak is megvolt az ipari változata, amely során gépekkel lehetett előállítani az edényeket. Azonban a kézművesség és a korongozás iránti érdeklődés sosem szűnt meg, sőt a mai napig nagyon népszerű tevékenység maradt.
Az új technológiák lehetővé tették az alkotók számára, hogy új formákat és stílusokat hozzanak létre, míg a hagyományos technikák tovább élnek, és generációról generációra öröklődnek.
A korongozás azonban nem csak a kerámiában használatos, hanem a művészeti területen is nagyon fontos szerepet játszik. A kerámiával készült alkotásokat kiállítják a művészeti galériákban és múzeumokban, míg a korongozók és keramikusok a saját műhelyükben alkotnak, vagy alkotóműhelyekben dolgoznak. Az elmúlt évtizedekben a korongozás és kerámia megújult, és újabb trendek jelentek meg, például a modern design, a funkcionalitás, vagy az öko-divat.
